Nagyon sokat gondolkodom azon, segített-e évekkel ezelőtt a blog. Hónapok óta csak nyelem a problémákat, érzéseket..beszélni sem igen szoktam róluk. Persze ez nem újdonság, korábban is ilyen voltam. :-)

A boldogság és az öröm eltérő fogalmak. És hogy boldog vagyok-e? Jól vagyok, de erre nem tudok válaszolni.

Sokszor állok az ablak mellett, és nézem a forgalmat. A járművek mozgását, az embereket, a fogócskázó gyerekeket, az épületeket, vagy épp a napfelkeltét.. Este már-már szertartásosan megismétlem, negyed órát is képes vagyok így eltölteni. Kiürül a fejem, lebeg a lelkem. Csak úgy vagyok, kezemben egy pohár teával, kakaóval. Nem tudom, hogy egy külső szemlélő mit látna bennem, és felfedezné ezt a "lebegést".

Nos, hát itt vagyok.

Egy nagyon jó -és a régi blogomban már sokat említett- barátom mondta azt a közelmúltban, hogyha a tudatom tele van fájdalmakkal,félelmekkel, negatív érzelmekkel, akkor azt csak úgy lehet onnan eltávolítani, ha folyamatosan "töltöm bele" a tiszta és pozitív gondolatokat. Példaként egy fekete tintával teli kancsót említett,ami színültig tele van, és nem tudunk belőle kiönteni.Mit tehetünk? Csorgatjuk bele a tiszta vizet..Túlfolyik, de tisztulni fog. A tinta lassan halványodni fog..

Töltöm, "csurgatom" a tiszta és poztitív gondolatokat, és egyre világosodik. De még zavaros.