"Nagyon koppan, azután elhallgat..."
2015.01.30. 12:22
Ezen is túl vagyok. Görcsös zokogásba kuporodtam össze, bugyogtak a könnyeim,levegő után kapkodtam, az agyam pedig mintha leblokkolt volna, és a fájdalomra fókuszált volna.Lüktetett a fejem, szédültem, alig láttam, és a sírás is nagy erőt jelentett. Először csak elkapta a hajam, úgy kényszerített le a földre.Itt kiesik egy kép, csak "villanásra" emlékszem, a szemem becsuktam. Éreztem, ahogy az ereje kényszerít lefelé, végül ütődik a cipőszekrénynek a hátam, majd a fejem kettőt. A hajamnál fogva most is húzott a másik irányba. Megint kiesett egy részlet, nem tudtam megmoccanni sem, vártam mi történik. Éreztem, hogy a fájdalom a fejembe hasít. Nem nézte meg hogy vagyok, nem hajolt fölém, megragadta mindkét csuklóm, és mint egy rongybabát húzni kezdett a folyóson, közben a fejem még pattant párat a földön. Nem volt erőm semmihez, a fájdalom elöntötte az agyam, sehol nem volt az adrenalin. Éreztem. Túlzottan is.Mire felfogtam, hogy mit tett velem, és megtudtam mozdulni bennem egy világteremtő időnek tűnt, futkostak a fejemben a gondolatok, féltem tőle. Végig az a kép pergett és pereg is bennem, ahogy üt, lekényszerít a földre, zuhanok, és kopog a fejem négyet-ötöt a földön. A szemem nem nyílt ki, féltem.
Nem látok jövőt.
Mindenem elvette..nincsenek barátaim, mert mindenkit el kellett küldenem a fenébe.Apám bő egy hónapja emelt kezet rám, megröntgenezték az arcom. Zúzódás volt, az arcom pedig valóságos "színjáték".Ehhez képest az is semmi. Az állásom elveszítettem, munkanélküli vagyok július 1 óta. Mi maradt? Ezért az emberért áldoztam én annyit, mindent. Mindenemet. Aki húz a saját lakásom előszobájában, és mit sem törődve csak arrébb áll egy pohár vízzel, hogyha magamhoz térek esetleg az arcomba lötyögteti. Nem hajolt fölém, sehol egy aggódó szempár. Még akkor sem aggódik, ha elvágom a kezem. Ha pedig sírni lát csendben félrevonul...mondjuk tévézni, én meg a konyhába pityeregni. Szeretet, szerelem? Este is megmondtam neki, hogy érzelmeim vannak, de ez nem szerelem már. Nem tudom, hogy mit akarok. Ez sok volt.
